A Balaton a török hódoltság korában nem fürdőhely, sokkal inkább hadszíntér volt. Hadihajók is állomásoztak partjainál.

Egy kiállítás képei

A balatoni sajka, vagyis a hadihajó mkettje is látható azon a kiállításon, amelyet a felújított Szigligeti- vár kiállításán, az őrtoronyban rendeztek be. Ide látogatott el a likeBalaton és adott bepillantást a középkori víziharcok mikéntjéről.

Így készült a harci sajka

A sajkák könnyen megmunkálható fenyőből készültek, olasz és német hajóépítők készítették. A 17-23 méter hosszú, 2,5-3,5 méter széles harci hajókat a Dunán úsztatták le Győrig, majd szekereken juttatták el Szigligetre, Keszthelyre és Tihanyba – meséli Árvai Gábor túravezető.

A sajka szó oszmán-török eredetű

Az evezőkkel és egy háromszögletű vitorlával felszerelt, gyors járású hadihajók legénységét 33 fő alkotta egy vajda, illetve török oldalon egy reisz parancsnoksága alatt. A magyar oldalon használt naszádok orrában kettő, a taton egy kis kaliberű ágyút helyeztek el. Bár a naszádokat folyami körülményekre tervezték, mind az oszmán, mind a Habsburg hadvezetés ezt a hajótípust alkalmazta a Balatonon is.

Jól védhető Szigliget

Szigliget az öt balatoni végvár egyike, földrajzi helyzete miatt stratégiailag nagyon fontos volt. A törökök két hadikikötőt is építettek a Balaton déli partján, a tó volt az országhatár.

Rabszolgákra vadásztak

Somogy a török kezén volt, így a Balatonon télen-nyáron indítottak támadásokat, és portyáztak, kifosztották a faluban élő lakosságot sőt, rabságba is verték őket. Van olyan népesség összeírás, amikor Szigligeten nem volt adófizető személy, mert vagy megölték vagy rabszolgának hajtották el a lakosokat, de a vár tartotta magát.

Így használták a sajkákat

A naszádok ugyan fel voltak fegyverezve, elsődleges feladatuk mégsem az ellenséges hajók megsemmisítése, hanem legénységük túlpartra szállítása lehetett. Az ellenséges területre érkező oszmán és a magyar portyázók támadásai egy viszonylag szűk, partközeli sávra korlátozódtak, az elsődleges céljuk foglyok ejtése volt, akiket aztán eladtak rabszolgának.

Szigliget szerez magának egyet

Tóti Lengyel Gáspár Szigliget várkapitánya 1647 körül a Zala megyei vezetőségnek írt: “Az egész Balaton felvidék innenső fele, várbeliek, falusiak sok kárt szenvedtek a török sajkásoktól, nem lévén nekünk hajóink, ezért embereink sokszor török rabságba estek. Ezért saját költségemen hozattam sajkát a szigligeti várhoz, és attól fogva nem is volt annyi kegyetlensége a töröknek.

Kikötőhöz segítség

Most helyet akarnék csináltatni egynéhány száz emberre való hajónak, ahol azok biztonságban megmaradhatnának. De én erre egymagamtól elégtelen vagyok. Ezért kérem Zala vármegyét, ha csak 2-3 napra is, rendeljen ki 4-500 embert a sajka útjának kimetszésére. Az azután való kastélkát saját költségemen is megcsináltatom hazánk oltalmára.”

A várat nem tudták bevenni, de mégis kigyulladt

Amikor a vár egy villámcsapás következtében az 1690-es években elpusztult a szigligeti vár, a birtokos Tóti Lengyel család fogta magát és mondhatni egy szinttel lejjebb költözött, vitte magával, ami menthető, levitték a vár köveit, és abból építkeztek. A villám a lőportároló toronyba csapott, megsemmisült szinte az egész vár, az oklevelek, ingóságok nagy részével együtt. A török és az osztrák csapatok nem tudtak lerombolni a várat, de ez a természeti katasztrófa végzetes volt.