Az ötvenes évek elején és közepén a világon több tucatnyi atomrobbantást hajtottak végre. Eközben itthon arról lehetett 70 éve hallani hogy a Balatonban komolyabb mennyiségű sugárzó anyagot (elsősorban tríciumot) találtak, melynek eredetére eleinte nem nagyon volt magyarázat.

Az 50-es években

A balatoni radioaktivitás emelkedése gyakran esős időben vagy közvetlenül az után tapasztalható. Egy 1957-es cikk áttételesen válaszolt a találgatásra. A felhőkben utazott trícium.

Két robbantás után

Az Élet és Tudoány cikke két – nemzetközi tiltakozás ellenére megtartott – kísérleti hidrogénbomba robbantás kapcsán született. A britek egymás után kétszer robbantottak Hawaii-tól 2000 kilométerre.

Esővel érkezett

Valószínűleg a vízalatti atomkísérletek velejárója volt az, hogy a szinte felfoghatatlanul magas hőmérséklet által létrehozott trícium (nehézvíz) molekulák lettek a természetes vízkörforgás radioaktív szereplői. Ezek utazhattak a légkörben.

Akkor is próbáltak nyugtatni

Persze a hazai lapok gyakran hangoztatták azt is, hogy a trícium a kevésbé veszélyes sugárzóanyagok közé tartozik, így például az emberi bőrön már nem is képes áthatolni, ráadásul a hazai vizekben alacsony volt a koncentrációja is – írja a toretro.blog.hu.

Inkább nem ismerték a hatást

Akkoriban úgy kalkuláltak, hogy a teljes Balaton tríciumtartalma a legrosszabb körülmények között sem haladta meg a 45-60 grammot, ami semmilyen élőlényre sem jelentett komoly veszélyt. Ráadásul az 1963-ban aláírt Nemzetközi Atomcsendegyezmény életbelépése nyomán ez a mennyiség is gyorsan csökkent. Persze más sugárzóanyagok esetében már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet.

6 nap alatt érhetett ide

A megfejtést végül is a meteorológusok hozták el. 1953 májusa és augusztusa között az országban a szokásostól eltérő mennyiségű, több csapadék hullott. Ez ugyan nem minősült szélsőséges esetnek, az azonban már igen, hogy a csapadék erősen radioaktív volt. A későbbi elemzések megállapították, hogy ez a jelenség egy nevadai robbantássorozattal függött össze, és a sugárzó részecskék átlagban 6 nap alatt értek az amerikai kontinensről hozzánk, 10 ezer kilométert utazva a levegőben.

Vízforralás, ma már mulatságos védekezés

Mindenesetre a magyar lapok is nagy terjedelemben számoltak be a másutt okozott elváltozásokról, de elegendőnek tartották az esővíz kiforralását (ivás, fürdés vagy főzés előtt), a szennyezés elkerüléséhez.

A szovjeteknél semmi gond, ha, ha, ha

Ráadásul a szovjet irányítású cenzúra kiválóan működött már akkoriban is, hiszen a hozzánk érkező sugárzás mindig a világ távolabbi feléről, a nyugati blokk kísérleteiből származott. A szovjet robbantások sosem okoztak sugárveszélyt, az majd csak 1986-ban, Csernobil kapcsán került elő, de az már egy másik történet.

Címlapfotó: Fortepan / Barbjerik Ferenc