Site icon Balaton Környéke

A balatoni olaj nem legenda, komoly kőolajmező húzódik a tó alatt

Siófok part

Siófok part

A magyar olajkitermelés aranykorának a 20. század eleje számít. Zalában és Somogyban talált olajat az akkori világ egyik vezető olajvállalata. Nemrégiben a Dráva menti kilenc kőolajkút körül újra beindult az élet, bár akkor még csak néhány adott megfelelő mennyiséget. Kérdés persze, hogy ki szeretné, ha fúrótornyok csúfítanák el a Balatont.

Nagyhatalom lehetnénk (?)

Már a múlt század eleje óta keringtek pletykák az országban a hatalmas balatoni olajmezőkről, a merészebbek még azt is állították, hogy ez akkora mennyiség, hogy világszinten is versenyképessé tehetné a magyar olajkitermelést. A BalatonKörnyéke.hu legfontosabb híreit ide kattintva éred el!

Felkeltette az érdeklődést

Most a Toretro blog cikke alapján újra elővette a témát az Origo, felidézve, hogy a magyar olajkitermelés első igazi aranykora a 20. század elején zajlott le. Olyan komoly mezőket sikerült feltérképezni – különösen Zala vármegyében és Somogyban –, ami már a világ egyik vezető olajvállalatának az érdeklődését is felcsigázta.

Olajmező!

A Standard Oil Company vegyesvállalat formájában jelent meg Magyarországon, az 1938 júliusában alakult cég neve Magyar-Amerikai Olajipari Rt., röviden MAORT lett. A vezető geológus, Papp Simon vezetésével a vállalat sikert sikerre halmozott, és 1939-ben, a frissiben felfedezett lispei mezőn már a huszadik kutat fúrták, sőt augusztusban már Magyarszentmiklósnál is sikerre vezetett a kutatás, és 2500 mélységben újabb olajmezőt fedeztek fel.

A tó medre alatt is lehet

A vállalat vezetői vérszemet kaptak, és munkásaikat további fúrásokra utasították, ezúttal Hahót környékén tört fel az olaj, és úgy tűnt, hogy az olajmező egészen a Balaton partjáig vagy akár a tó medre alatt is folytatódhat.

Mesterséges szigeteket alakítottak volna ki

A MAORT tudósai 1939 szeptemberében már azt feltételezték, hogy a tó alatt 1300-2000 méteres mélységben ún. olajelőfordulásnak kell lennie. A MAORT szakemberei mesterséges szigetek építésével számoltak, melyekről könnyedén elvégezhetőek lettek volna a kutatófúrások (a technológia ehhez pedig már ekkor is rendelkezésre állt).

Siófok-Tihany-Lovas

Egy hónappal később, októberben már olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a víz alatti mező a korábbinál jóval magasabban, alig 6-800 méteres mélységben terül el, és helyét tekintve a Siófok-Tihany-Lovas háromszögben található. Ezt szakemberek meg is erősítették, és a második világháború alatt már meg is volt a kitermelés projektje.

Rémkép

Fúrótornyokat, fúróbarlangokat, olajfúró szigeteket és meder alatti fúróalagutakat terveztek a siófoki öbölbe a kitermeléshez, így gondolták elkerülhetőnek, hogy olaj kerülhessen a vízbe. Az ökológiai katasztrófa vagy a fürdésre alkalmatlanná tett Balaton rémképe már akkor sem mutatott volna jól a címlapokon.

Próbafúrások Siófoknál

A vállalat kiharcolta, hogy még 1939 végén engedélyt kaphasson nyíltvízi próbafúrásokra, Siófok környékén. Az akkori tél igen hideg volt, így a tavon masszív jégréteg képződött januárban. Ennek segítségével mesterséges szigetek építése nélkül, 1940. január 29-én megkezdték a kutatófúrásokat. Ezek egészen február közepéig tartottak, majd a külföldről érkezett szakemberek a legnagyobb titoktartás mellett távoztak. Azt, hogy pontosan mi történt, ma sem lehet tudni.

Koncepciós per

Az mindenesetre tény, hogy a tóban soha nem kezdték meg az olaj kitermelését. Annak ellenére sem, hogy a MAORT ebben az időszakban működésének csúcspontján volt. 1948-ban koncepciós per indult a vállalat vezetői ellen, melyben azt állították, hogy a cég szándékosan fogja vissza a kitermelést és nem folytatja a kutatásokat. A per végén az amerikai vezetőket kitoloncolták, Papp Simon vezető geológust pedig börtönbe vetették. A BalatonKörnyéke.hu legfontosabb híreit ide kattintva éred el!

Kiemelt kép: sokan nem örülnének, ha fúrótornyok csúfítanák el a gyönyörű látképet – fotó: illusztráció

Exit mobile version